9.rész Semmi sem biztos

9.rész Semmi sem biztos

~Liam~

A fiúkkal megpróbáltunk valamit ügyeskedni Niallnek,egy ideje nem jön ki a szobájából és gondoltuk egy kis süti felvidítaná.Kintről hangokat hallottam és Louis már az ajtónál is termett,résnyire nyitotta és kukucskálni kezdett.

-Miért akarsz lerázni?-hallottuk meg Harry kissé feszült hangját.

-Louis csukd be az ajtót,ne hallgatózz!

-Psszt!-pisszegtek le.

-Ne próbálj meg nekem hazudni.Mit nem mondasz el? Haragszol rám?

-Nem,Harry.-Milly hangja remegett.
-Akkor? Miért nem akarsz velem lenni?

Most már én is oda mentem és fél szemmel őket néztem a résen,Harry kezével mindkét oldalról elzárta az utat Emily elől.

-Akarok,de félek.
-Tőlem?-döbbent meg göndör hajú barátunk.

-Nem.Istenem Harry.-kezdett sírni a szőke lány.

Egy icipicit meghatódva figyeltem ahogyan Harry magához öleli és megpróbálja megnyugtatni.

-Nem tudjuk,hogy,hogy tegnap védekeztünk-e és...-kezdett hadarni.

Mindegyikünk enyhén sokkot kapott. Hazza egy kis ideig csak bámult maga elé,majd kezét Milly hasára csúsztatta és pár pillanattal később erőtlenül le is ejtette róla és a kanapéhoz botorkált.Le ült és arcát a tenyerébe temette majd válla megrázkódott amit Emily halálra vállt arccal figyelt.

-Nem hiszem el.Ez nem történhet meg.Ott nem.-mutatott Milly hasára.-Ott nem lehet Niall gyereke.Nem lehet!Ott csak az én gyerekem lehet!Csak az enyém!

Tágra nyílt szemekkel néztük az eseményeket,Harrynek nem Niallel volt baja,hanem azzal,hogy nem az övé a gyerek.Feltéve ha van..

Amint rájött mit mondott fogta magát és felrohant a lépcsőn,Louis arrébb állt az ajtóból és le ült az asztalhoz,Zayn hasonlóképpen tett én pedig maradtam a helyemen és azt figyeltem,szüksége lesz-e valami segítségre Emilynek. Csak ült ott,kezét a hasára tette és meredten nézett maga elé.Meguntam és egy kicsit meg is ijedtem,ki nyitottam az ajtót és oda mentem hozzá.Észre sem vett,csak miután megfogtam a kezét és óvatosan megpróbáltam felhúzni,összerezzent és felpillantott rám.

-Gyere.-állítottam talpra.

Térde megroggyant, a dereka után kaptam és ölbe vettem.Sírni kezdett én pedig meg indultam vele felfelé a lépcsőn.Fél kézzel ki nyitottam a szobájának ajtaját és óvatosan az ágyra tettem.
-Milly?-ráztam meg finoman.
Nem reagált,csak folytak az arcán a könnyek én pedig kezdtem be pánikolni.
-Emily?-próbálkoztam.
-Hívjak mentőt?-jött az ajtó felől Louis halk hangja.
-Nem.-szólalt meg végre,magához ölelte a párnáját és arcát beletemetve felzokogott.
Valamit mondott,de nem értettem.Végig simítottam a hátán és tanácstalanul bámultam az ágyon fekvő mindig mosolygós lányt,aki most szinte már hisztérikusan sír.Louis teljesen nyugodtan besétált,óvatosan el vette tőle a párnát,maga felé fordította és puszit nyomott a könnyes arcra.
-Minden rendben lesz.-törölte meg a nedves arcot és rá mosolygott majd hátat fordított és ki masírozott.
-Egyedül maradhatok?-pillantott rám.
-Ha bármi hülyeséget mersz csinálni...-kezdtem de félbeszakított.
-Nem fogok.
-Szólj ha szeretnél valamit.
-Most biztos egy felelőtlen cafkának gondoltok.-pityeredett el ismét.
-Nem,nem dehogyis.Mindenki csinál butaságokat.
-De én már annyit csináltam.
-Ez nem igaz.-nyomtam puszit a homlokára és ki mentem.
Louis Harry ajtaja előtt állt és megpróbálta rá venni,hogy nyissa ki,sikertelenül.
-Ha nem engedsz be most azonnal széttöröm ezt a rohadt ajtót!-fenyegetőzött. 
Bentről valami morgás hallatszott de továbbra sem nyitotta ki,Louis ököllel kezdte ütni.Le fogtam a kezét és magam után vonszoltam le a lépcsőn,a dugi kulcsos kosárhoz vezettem,és a kezébe nyomtam a "Harry" táblácskás kulcsot.Itt mindenkinek van a szobájához egy kulcs,arra az esetre ha elveszítenénk,de ilyenkor is jól jön.Vetett rám egy hálás pillantást és fel szaladt a lépcsőn.

~Niall~

-Niall? Be engedsz?-hallottam meg az ajtó túl oldaláról Liam kissé aggodalmas hangját.

Fel tornáztam magamat az ágyról és ki nyitottam az ajtót.

-Tudom mi történt.-közölte.

-Csodálatos.-morogtam.

Nem akartam vele bunkó lenni,de ez így sikerült.Nem az volt a baj,hogy talán gyerekem lesz,hanem az,hogy olyan lánytól lesz,ha lesz...akivel csak barátként szeretjük egymást. Milly aranyos,gyönyörű lány de nem vagyok belé szerelmes.Ha olyan lánytól lenne akivel le akarom élni az életem,akkor most én lennék a világon a legboldogabb,de így csak sajnálni tudom a talán születendő gyerekem.

-Remélem magadtól is tudod,hogy nem bújhatsz ki az alól,hogy ha van ez a kisbaba akkor neked is foglalkozni kell vele.-kezdett szónokolni.

-Tudom,Liam.-ültem le az ágyamra.-Én örülnék neki,de tönkre tettem Milly életét és lehet a gyerekemét is.Hogy fog felnőni? Ha Harry végre rájön,hogy szereti akkor...

-Elfogadja.-szólt közbe.-De most eléggé ki van borulva.

-Tessék? Tudja?

-Hallgatóztunk,épp megpróbált elmenni a gyógyszertárba de Harry megállította,hogy majd ő elviszi.Az egészből az lett,hogy megtudta és közölte Milly hasára mutogatva,hogy ott nem lehet más gyereke csak az övé.

-Hol vannak?-túrtam bele a hajamba.

-Bezárkóztak a szobájukba,Louis Harryvel próbál beszélni,Milly szerintem enyhén sokkot kapott és azt kérte,hogy hagyjuk egyedül.

-Harry meg akar ölni?

-Nem.-nevetett.-Nekem úgy jött le,hogy nem haragszik rád.

-Pedig megtehetné.-sóhajtottam.

-Bármi is lesz,mi mindig itt leszünk.-veregette meg a hátam.

~Louis~

Nyugodt arcot varázsolva magamnak óvatosan elfordítottam a kulcsot a zárban és be masíroztam Harry szobájába. Az ágyán feküdt és a plafont bámulta.

-Hagyj most békén Lou.-nézett rám.

Az arca meggyötört volt,szeme kipirosodott a sírástól.

-Ezt most azonnal elfelejtheted.-ültem le az ágyára.

-Akkor maradj itt.-rántotta meg a vállát és befelé fordult.

-Legalább látom ha valami hülyeségre készülsz.-motyogtam.

-Mit csinálnék?-ült fel hirtelen.-Azon gondolkozok,hogy ki heréljem-e Niallt vagy én felejtsem el Millyt!

-Egyik se.Amíg nem biztos,jobb ha nem szólsz bele.

-De én szeretem.-hajtotta le göndör fejét.-És szar,igen kurva szar azt látni,hogy Niallnek fog gyereket szülni és nem nekem!

-Semmi nem biztos még.Az lenne a legjobb ha átmennél hozzá és beszélnétek.
-Nem.-vágta magát hasra és elfordult.
-És elárulod,hogy miért?
-Mert nem akarok.
-Olyan vagy mint egy óvodás. 
-Az óvodásoknak nincsenek gondjaik,nekem vannak.
-Lehet,hogy egyel kevesebb lenne,ha ahelyett,hogy hisztizel elvitted volna és akkor már mindent tudnánk.
-Hisztizek? Louis az a lány akit szeretek lehet az egyik legjobb haveromtól terhes! Ez hiszti?!
-Igazad van.-sóhajtottam.-Bocsi,fel se tudom fogni milyen lehet.
-Ne akard megtudni.-motyogta.

~Emily~

"Ott csak az én gyerekem lehet"-visszhangzott a fejemben.Mit jelentsen ez? Lehet jobb lett volna ha maradok a seggemen Holmes Chapelben és akkor nem keveredtem volna ekkora bajba.Fel akartam hívni Perrie-t,hogy hozzon egy tesztet de az elég feltűnő lenne ha Zayn Malik barátnője terhességi tesztet vásárol.Azzal csak az ő nyakukra hoznék még valami bajt.Ki csapódott az ajtó és Zayn lépett be.

-Tessék.-nyomott a kezembe valamit.

Tágra nyílt szemekkel néztem meg a kis dobozt.

-Honnan szerezted?-pillantottam fel rá.

-Vannak haverjaim a srácokon kívül Londonba,nem volt nehéz megkérni Sam barátnőjét,hogy vegyen egyet.Most viszont csináld meg,nem túl jó nézni,hogy ki vannak akadva a barátaim.Megvárlak.

Bólintottam és a kezemben szorongatva a teszteket be mentem a fürdőszobába.El olvastam mit kell csinálni majd miután le telt az a pár végtelennek tűnő perc,félve néztem meg.